Interior photos by Imre Kiss
---

Similar, Yet The Same
Subcultures transforming beyond recognition in Austria and Hungary

March 13 – April 27, 2025
Capa Center (Budapest, Hungary)

Two pairs of projections offer a glimpse into a corner of Austrian and Hungarian reality, linked by a thousand cultural threads and geographical proximity, into disappearing or changing corners of communal existence.

In Austrian photographer Klaus Pichler’s series Golden Age, Before It Ends, we gain an insight into Viennese small pubs where time seems to have stood still for sixty years, while Hungarian photographer Zsófia Sivák’s No Credit series flashes descriptive images from the world of small pubs in rural Hungary. The vanishing object culture and clientele of the two-million-strong Austrian capital’s half-basement taverns are surprisingly similar to the last communal spaces and the people who frequent them in rural Hungarian villages with fewer than three thousand inhabitants. Nothing surprising, one might say, given that the sites are only 400 kilometers apart, but the 20th century destinies of the countries that were once united under the umbrella of the Austro-Hungarian Empire until 120 years ago, took a very different course, and as a result Austria is now considered as part of Western Europe, while neighbouring Hungary is considered as part of Eastern Europe. Working against prejudices, this pair of screenings presents community spaces from both countries that are in their last hours and, although they function as a home-substitute for many people, they are disappearing without a trace or a real alternative.

Hungarian photojournalist János Bődey’s What’s up? Been a while… Village Day Snapshots gives a overview of the world of Hungarian village festivities, which are fading due to the depopulation of villages, but are changing even more due to globalisation. Austrian photographer Reiner Riedler’s series This Side Of Paradise, on the other hand, turns his camera specifically towards non-traditional mass events, focusing on the Austrian products of the global festival industry: bodybuilding events, erotic fairs and carnivals.

Should we rejoice that the world of messy pubs is being replaced by neat specialty cafés? Clearly, the standard will be higher, but where is the life in them, the community that sees its host pub not as a means but as an end to which it belongs? Everyone can find an event to their liking nowdays, but can themed festivals organised based on financial reasons reflect the sense of belonging that a community wants to experience? With the move to the big cities, with the professionalisation, is something that is not a commercial marketing product of consumer societies being lost forever? Is something lost that has character and a sense of life?

The documentary photographers, often grotesque in tone, hold up a curved mirror to us and direct their lenses where we tend to look away: to the margins of society. In our schematic world, does it make sense to talk about the West and the East and to think in these terms? Because looking at the four series, we may get the feeling that we see the same thing everywhere. The most widespread traditional basic unit of belonging were scenes of religious and, from the 19th century, national consciousness, which had lost much of their weight in Europe by the beginning of the 21st century.Local characteristics are dissolving, and the community places that made belonging a tangible experience are fading away. And the uniformised, selfie-ready entertainment industry is steamrollseverythnig down, while providing no real identity. But marginalised groups fleeing from poor living conditions, often out of forced interdependence, will nevertheless keep their communities alive with their unique character.

István Virágvölgyi
Curator

---

CREDITS

Curator: István Virágvölgyi
Exhibiting photographers: János Bődey, Klaus Picler, Reiner Riedler, Zsófia Sivák
Project coordinator: Pál Pentelényi
Translation: Vera Bakonyi-Tánczos
Graphic design: Gabi Halász

János Bődey’s work was supported by the National Cultural Fund of Hungary, Zsófia Sivák’s work by the József Pécsi Photography Grant.

https://capacenter.hu/en/kiallitasok/similar-yet-the-same-subcultures-transforming-beyond-recognition-in-austria-and-hungary

---

PRESS

Wágner Gábor: Osztrák, magyar – két jó barát: a Capa Központ kiállításán jártunk (WeLoveBudapest)

Kaszás Tamás: Hasonló, de mégis ugyanolyan (Index)

Same, same… – A mű heti ajánlója (A mű)

\\\
HUNGARIAN
///

Hasonló, de mégis ugyanolyan
Felismerhetetlenségig átalakuló szubkultúrák Ausztriában és Magyarországon

Két páros vetítésen keresztül pillanthatunk be a földrajzi közelség mellett ezer kulturális szálon összekötött osztrák és magyar valóság egy-egy szegletébe, a közösségi létezés eltűnőben vagy átalakulóban lévő sarkaiba.

Klaus Pichler osztrák fotós Aranykor, mielőtt véget ér című sorozatában olyan bécsi talponállókbanyerünk betekintést, ahol hatvan éve állni látszik az idő, mellette pedig Sivák Zsófia magyar fotográfusÁraink forintban értendők című képanyaga a vidéki Magyarország falusi kocsmáinak világából villant fel leíró képeket. A kétmilliós osztrák főváros szuterénhelyiségeinek eltűnőben lévő tárgykultúrája és vevőközönsége meglepően emlékeztet a háromezer fő alatti vidéki magyar falvak utolsó közösségi tereire és az odalátogatókra. Nincs ebben semmi meglepő, mondhatnánk, hiszen csupán 400 kilométerre vannak a helyszínek egymástól, de a 120 évvel ezelőttig az Osztrák–Magyar Monarchia ernyője alatt egyesülő országok XX. századi sorsa erőteljesen más irányt vett és emiatt mára Ausztriát Nyugat-Európához, a szomszédos Magyarországot viszont Kelet-Európához szokás sorolni.Az előítéletek ellen dolgozó vetítéspár olyan közösségi tereket mutat be mindkét országból, amelyekutolsó óráikat élik és bár sok ember számára otthonpótlékként funkcionálnak, nyom és valódi alternatíva nélkül tűnnek el.

Bődey János magyar fotóriporter Mi újság? Ezer éve… Falunapi pillanatképek című munkája afalvak elnéptelenedése miatt halványuló, de még inkább a globalizáció miatt átalakuló magyarfalunapok világáról ad pillanatképet. Reiner Riedler osztrák fotós A Paradicsom ezen oldalán című sorozata viszont kifejezetten a tradícióval nem rendelkező tömegrendezvények felé fordítja kameráját és a globális fesztiváldömping osztrák termékeit, testépítő eseményeket, erotikus vásárokat és karneválokat helyezi középpontba.

Örüljünk annak, hogy a balhés kiskocsmák világát kiváltják a specialty kávézók? Ugyan egyértelműen magasabb lesz a színvonal, de hol van belőlük az élet, a közösség, amely nem eszközként, hanem célként tekint az őt befogadó intézményre, ahová tartozni lehet. Ugyan mindenki megtalálhatja a neki tetsző rendezvényt, de a pénzügyi megfontolások alapján szervezett tematikus fesztiválok meg tudják-e jeleníteni azt az összetartozást, amelyet egy közösség meg akar élni? A nagyvárosokba való költözéssel, a professzionalizálódással nem veszik-e el végleg valami, ami nem a fogyasztói társadalmak kommersz marketingterméke, aminek van karaktere és életszagú?

A sokszor groteszk hangvételű dokumentarista fotók készítői görbe tükröt tartanak elénk és oda irányítják az objektívjeiket, ahonnan mi előszeretettel elfordítjuk a tekintetünket: a társadalom peremvidékeire. Sematizálódó világunkban van-e értelme nyugatról és keletről beszélni, és ezekben a keretekben gondolkodni? A négy képsort nézve ugyanis olyan érzésünk lehet, hogy mindenhol ugyanazt látjuk. Az összetartozás legelterjedtebb alapegységét adó egyházi és a 19. században szárba szökött nemzeti öntudat színterei a 21. század hajnalára sokat vesztettek súlyukbólEurópában. A helyi karakterek feloldódnak, az összetartozást átélhetővé tevő közösségi helyszínek visszaszorulnak. Az uniformizált szelfi-kompatibilis szórakoztatóipar, pedig mindent maga alá gyűr, miközben valódi identitást nemigen ad. De a társadalom szélére szorult, rossz éltkörülmények közül menekülő rétegek, sokszor kényszerű egymásra utaltságból, de mégis életben fogják tartani egyedi karakterű közösségeiket.

Virágvölgyi István
kurátor