Interior photos by Imre Kiss (Budapest); Zalán Péter Salát and Csaba Villányi (Vienna); Sara Rezar (Maribor)
---
Tamas Dezsö
Hypothesis: Everything is Leaf
September 22 – December 23, 2022
Capa Center (Budapest, Hungary)
March 9–27, 2022
FOTO WIEN Festival, Atelier Augarten (Vienna, Austria)
August 27 – October 9, 2021
UGM Studio (Maribor, Slovenia)
“It never occurs to people that the one who finishes something is never the one who started it, even if both have the same name, for the name is the only thing that remains constant.” – José Saramago
In his latest work Tamas Dezsö investigates the personal identity of all living creatures, including humans. What is the mysterious and inexplicable link that connects personalities of all living entities throughout life? We are in constant change physically: similarly to other living beings, almost all molecules of a human body turn into new ones continuously. We are also in constant transformation intellectually: our way of thinking changes throughout our whole life. So what, then, is identity? How can we identify ourselves as the very same person all along despite these changes? Looking at ourselves at the ages of ten and fifty there is more difference than similarity. A seed and a tree with widely spreading branches grown from the seed do not apparently hold anything in common, yet we are talking about the same living organism.
Studying the issues of identity, Tamas Dezsö finds the metaphor of human existence in plants, which are built up from the same material and similar structures as ourselves. Every living being – whether human or non-human – is constituted by the same material, which is almost the same age as the universe. In other words, everything that is living represents a transitionary stage of an immense metamorphosis. The elements making up our bodies have already been parts of other bodies at a different place and time, and they are in us only temporarily: we are mediatory media of alien materials. So a separate environment does not exist, there are only various existing, living creatures in infinite forms.
A forest is constantly changing and undergoing millions of transformations – the leaves change, trees that make up the forest only live up to a few hundred years. However, despite that, even over millions of years, we speak about the same forest, provided it remains in the same location. How can we speak about the same forest when all its molecules have been replaced many times over the centuries?
Works by Tamas Dezsö in the exhibition represent a heterogeneous assembly, a kind of Wunderkammer. Initially they are presented from a great distance and reach microscopic proximity: from a far off view of a forest taking shape from millions of leaves in graphic detail to the tiniest part of the surface of an enlarged leaf. The species of a plant can be identified even by its microscopic part, yet no two identical entities exist, even if they are of the same species.
The title of the exhibition quotes Johann Wolfgang von Goethe, who zealously researched the identity of plants and during his journeys he wrote in his diary: “Hypothesis: everything is leaf, and through this simplicity the greatest diversity becomes possible.” Tamas Dezsö’s work is a collection of thought experiments whereby during the interpretation of the issues of identity, the question is emphatically raised whether it is possible to retune the anthropocentric approach which has marginalised vegetal existence for thousands of years. Why does the many-million-year-old vegetal existence constantly surrounding us seem so unknown and alien to us? While the complete elimination of arbitrary, anthropocentric classification has become of vital importance, is it possible to understand the radical difference of plants when it still appears hopeless to accept difference between human beings?
In relation to the ecological crisis it has become imperative that we handle plants in accordance with their significance, and alongside the troubling feeling of the constantly deepening delay, make serious efforts in order to understand not only human identity, but also the issues of fragile vegetal existence – and not merely because our own existence depends and relies on it.
---
CREDITS
BUDAPEST (HUNGARY)
Curator: István Virágvölgyi
Graphic design: Zalán Péter Salát
English translation: Katalin Rácz
Copy editing: Bob Dent, Balázs Gáspár
Installation objects: Heonlab – Tamás Bartha and Árpád Hunor György
Photo printing: Pigmenta Art Print Lab Budapest
Mounting and framing: Artproof Tallinn
Printing: Quarts Studio
Installation: Róbert Mayer, István Mészáros, Richárd Nagy
Technical coordinator: István Zoltán Bodor
Special thanks: Eszter Szablyár, Gergő Ámmer, Péter Peti, Tamás Szeklencei
https://capacenter.hu/en/kiallitasok/tamas-dezso-hypothesis-everything-is-leaf-3
Opening speech by Márk Horváth aesthete, philosopher (in Hungarian)
Opening speech by István Virágvölgyi curator (in Hungarian)
///
VIENNA (AUSTRIA)
Curator: István Virágvölgyi
Festival Artistic Director: Verena Kaspar-Eisert
Graphic design of the accompanying booklet: Zalán Péter Salát
German translation: Sonja Schuster
English translation: Katalin Rácz
Copy editing: Bob Dent
Installation table: Heonlab – Tamás Bartha and Árpád Hunor György
Photo printing: Pigmenta Art Print Lab Budapest
Mounting and framing: Artproof Tallinn
Special thanks: Eszter Szablyár, Gábor Dezső and Juli, Péter Peti, Richard Courtiour, VoP
The exhibition was created in cooperation of FOTO WIEN Festival (Kunst Haus Wien, Vienna, Austria) and the Robert Capa Contemporary Photography Center (Budapest, Hungary).
https://www.fotowien.at/en/programme_en/hypothesis_everything_is_leaf_en
https://capacenter.hu/en/kiallitasok/tamas-dezso-hypothesis-everything-is-leaf-2
///
MARIBOR (SLOVENIA)
Curator: István Virágvölgyi
Exhibition manager: Simona Vidmar
Graphic design: Matej Koren
Photo printing: Pigmenta Art Print Lab Budapest
Mounting and framing: Artproof Tallinn
The exhibition was created in cooperation of UGM (Maribor), Robert Capa Contemporary Photography Center (Budapest) and the Hungarian Cultural Institute (Ljubljana).
http://www.ugm.si/en/exhibitions/tamas-dezsoe-hypothesis-everything-is-leaf-4473
https://capacenter.hu/en/kiallitasok/tamas-dezso-hypothesis-everything-is-leaf
---
PRESS
Cséka György: Virág az ember? (A mű)
TOP25 – Ezek voltak 2022 legfontosabb hazai fotókiállításai (Punkt)
Áfra János: 2022 KULTkiállításai (TOP 10) Az év legemlékezetesebb időszaki tárlatai (KULTer)
György Péter: Hipotézis: Levél minden (ÉS)
Fáy Miklós: Több lehetséges megoldás
Erdei Krisztina: Légy, piszok, Wittgenstein (Magyar Narancs)
Balázs Zsuzsanna: Dezső Tamás fotográfus: Az emberközpontú világkép megérett a pusztulásra (Qubit)
Váradi Júlia: Café Péntek (Klubrádió)
Tóth Judit: Ismeretlen ismerőseink, a növények (Turista Magazin)
Lengyel Emese: A növényi lét dimenziói (Magyar Nemzet)
Hannes Huss: Frauen und Naturerlebnisse im Fokus (W24)
Studio UGM, Tamas Dezsö z razstavo Hipoteza: vse je listje (RTV SLO)
\\\
HUNGARIAN
///
Dezső Tamás
Hipotézis: Levél minden
„Az emberek álmukban sem képzelik, hogy aki bevégez egy dolgot, az nem ugyan az, mint aki elkezdte, még ha mindketten ugyan azt a nevet viselik is, mert egyedül ez az, ami állandó, semmi más.” – José Saramago
Dezső Tamás az összes élő – köztük az ember – önazonosságát vizsgálja legújabb munkájában. Mi az a rejtélyes és megmagyarázhatatlan kapocs, ami összeköti az összes élő személyiségét egy életen át? Fizikailag állandó változásban vagyunk: a többi élőlényhez hasonlóan az ember testének szinte valamennyi molekulája folyamatosan újakra cserélődik. Intellektuálisan is állandó átalakulásban vagyunk: gondolkodásmódunk egész életünk során változik. Miben áll mégis az identitás? Hogyan nevezhetjük magunkat mindvégig egy és ugyanazon személynek mindezen változások ellenére? Tíz- és ötvenéves önmagunk közt több a különbség, mint a hasonlóság. Egy mag és az abból kinőtt, terebélyes fa között látszólag semmi közös nincs, mégis ugyanarról az élő szervezetről beszélünk.
Az identitás kérdését körüljárva Dezső Tamás az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi. Minden élőt – legyen az emberi vagy nem emberi – ugyanaz az anyag alkot, amely majdnem egyidős az univerzummal. Más szóval, egy végeláthatatlan metamorfózis átmeneti állomása minden, ami élő. A testünket alkotó elemek is részei voltak már más testeknek, más időben, más helyen, és csak ideiglenesen tartózkodnak bennünk: idegen anyagok közvetítő közegei vagyunk. Elkülönülő környezet tehát nem létezik, csak különféle létezők és élők, végtelen formákban.
Egy erdő folyamatosan változik, milliónyi átalakuláson megy keresztül – a levelek kicserélődnek, az erdőt alkotó egyes fák jellemzően csak pár száz évig élnek –, ennek ellenére akár évmilliókon át ugyanarról az erdőről beszélünk, miközben kizárólag a helyszín változatlan. Hogyan beszélhetnénk ugyanarról az erdőről, ha az évszázadok során az azt alkotó elemek az utolsó molekulákig már számtalanszor lecserélődtek?
Dezső Tamás most bemutatott munkái heterogén együttessé, egyfajta wunderkammerré állnak össze, nagy távolságból indítanak, és egészen a mikroszkopikus közelségig vezetnek el bennünket: a milliónyi levélből grafikai részletességgel kirajzolódó erdő távlati képétől a felnagyított levél felületének legapróbb részletéig. Egy növényfaj akár egy-egy mikroszkopikus része alapján is azonosítható, mégsem létezik két egyforma egyed, még akkor sem, ha ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.
A növények identitását megszállottan kutató Johann Wolfgang von Goethét idézi a kiállítás címe, aki utazásai során naplójában így fogalmazott: „Hipotézis: levél minden, és ez az egyszerűség a legnagyobb sokféleséget teszi lehetővé.” Dezső Tamás munkája gondolatkísérletek gyűjteménye, amelyben az identitás problematikájának értelmezése során hangsúlyosan vetődik fel, hogy lehetséges-e a növényi létformákat évezredekig marginalizáló antropocentrikus álláspontot áthangolni. Miért tűnik számunkra annyira ismeretlennek és idegennek a minket állandóan körülvevő, sok százmillió éves növényi létezés? Miközben létkérdéssé vált az önkényes, emberközpontú osztályozás teljes körű felszámolása, vajon lehetséges-e a növények radikális másságának megértése, ismerve a másság megértésének reménytelenségét ember és ember között?
Az ökológiai válság kapcsán elengedhetetlenné vált, hogy a növényeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük, és a folyamatosan mélyülő megkésettség gyötrő érzése mellett komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az emberi identitás mellett a törékeny növényi létezés kérdéseit is megértsük. És nem pusztán azért, mert tőlük függ és rajtuk múlik a saját létezésünk.